A rendelkezésre álló tudomány jelenleg egy mennyiségi, poligenetikai öröklődéssel rendelkező betegségnek tartja a csípődiszpláziát (Rieser W.H , 1985). A szűrést már QTL-vel genetikai markerekkel is megoldhatjuk, és a betegséget a molekuláris biológiai megkülönböztetők segítségével is lehet már szűrni, csakhogy ez korai stádiumban van (Todhunter, 2009). A diszplázia betegségét a környezeti hatások is befolyásolják. Számos kutatás kimutatta, hogy külső tényezők is hatással lehetnek a betegség kialakulására. Elegendő a mozgást, a túlzott ugrálást korlátozni, hogy a betegség kevésbé alakuljon ki. Valójában a túlzott korlátozás (<15 perc/nap), illetve az intenzív tréning (>1 óra/nap) minden esetben negatívan hat a dysplasia kialakulására és növeli az osteoarthritis kialakulásának valószínűségét. Egyértelmű, hogy a megerőltetés negatívan befolyásolja az ízületi subluxatioját a kemény vagy csúszós felületeken való mozgatás; valamint a fokozottan nagy megterhelésű feladatokat is kerülni kell lehetőség szerint kölyökkorban. A hátsó végtagok anatómiai elváltozásával járó sérüléseket is meg kell próbálni elkerülni, mert ebben az esetben a sérülés és a diszplázia együttes kezelése sokkal nehezebb feladat. A hideget is el kell kerülni, különösen az arthrosissal rendelkező páciensek körében, mert merevvé teszi az ízületet és fájdalmat okoz. A táplálkozást és a növekedési erőt is meg kell említeni abban az összefüggésben, amit a diszplázia kialakulása vonatkozásában vizsgálunk. A fokozott energiabevitel miatt a csont növekedési zónája túlnő és túlterhelik a csontvázat, amelyek kedveznek a diszplázia kialakulásának, illetve a túlzott súlycipelés megterheli a csontokat és az ízületeket is (Arnjberg, 1999). A diszpláziát RTG felvételen a Norberg féle szög kirajlozásával lehet, melynél a combcsonfejek közepét összekötjük, maj az acetabuláris peremek legszélét hozzá kötjük egy egyenessel a két combcsont központját jelző egyenes két végével, és leolvassuk a szögeket, a megfelelő fok 105 (Diószegi, 2007).